Persephone

Perszephoné levele

Kérlek, anyám, ne gyere utánam,

Neked nincs semmi

Keresnivalód idelent.

Szerelmes vagyok, hadd legyek színültig őrült.

Hadd egyek a gránátalmából,

Ha már ilyen szépen kínálja a férjem.

Én úgyis mindig megbabonázott

Mintakövető voltam,

Mint az elterelt folyó

A mesterséges szűkületben:

Más malmát hajtani legyen a dolgom –

Úgy alszom mélyebben.

Jól értem, anyám? Hádészba is,

Hádészba is utánam jönnél?

Te nem vagy normális.

Neked itt nagyon hideg van.

Hogy történt? Virágot szedtünk a legjobb

Barátnőimmel a völgyben;

Sáfrányt, jácintot és főleg hetyke nárciszt.

Forró tavasz volt, alacsony vízállás.

Én lemaradtam a forrásnál.

Látom, egyszerre megreped a sziklafal,

És kibújik a hasadékból az a furcsa férfi.

Ott áll az aszfaltút végén

Sötétséget fújó, fekete terepjárójával, wow!

Sikoltottam, igen, jól hallotta Hekaté.

Beültem az üres ülésre. Mentem

Olvadozva, és nem azért, mert vittek.

Eszemet vette, igen, képzeld.

Ne hajtogasd nekem, hogy agymosás.

Ki befolyásol kicsodát és milyen eszközökkel?

Apropó, Zeusszal hogy vagy, gyűlölöd még?

Miért akarsz engem bármi áron

Birtokolni? Értsd meg,

Nem lehet mindig ugyanaz a monoton nyár,

Ugyanaz a süppedő, simulékony

Szintetizátorszőnyeg alattunk.

Ambrózia-undorom van!

A gondolkodást eltompító rutin

A kreativitás rákja, anyám –

Idézzem neked a tévédoktort?

Amíg engem kerestél a királynői kék ruhádban,

Ameddig bujdostál a bébiszitter-jelmezedben,

A földet kietlenül magára hagytad.

Szőke kontyod mögött éhínség, fekete parlag.

Sejtheted, nem csak az alma íze jó itt.

Távollétem nem árulás, nem ellened szól.

Vedd tudomásul: te árulod el a mezőt, ha áldásoddal

Nem támasztod föl a lankadó gabonát.

Nekem talán öröm, hogy végletek közt ingázol?

Egyszer túlbuzgó vagy, máskor hanyagolod a munkádat,

Mert „szegény lányod” így meg úgy… Ugyan már.

Befejezem, mert vár a férjem.

Hétfőn elseje, jön a tél.

Változatosság, jól jegyezd meg!

Megosztoztatok rajtam.

Teneked a kétharmad sem elég?

A teljes tavasz, a teljes nyár meg a fél ősz?

Mondd, anyám, mi bajod a négy évszakkal?

– Térey János