Dr. Drobilisch Erzsébet – Írói oldalam

Nem vagyok író, ügyvéd vagyok.

Pedig amióta az eszemet tudom, mindig tanárnak készültem, tanítani akartam. Átadni magamból másoknak valami hasznosat, egy szeletet a saját értékeimből. Nem szárnyaltam soha, inkább mindig, mindenre az igazolást kerestem.

Tipikus pedagógus mentalitás, nem igaz?

A sorsomat azonban nem érdekelték a terveim, így a hosszú évek alatt mindig csak sodródtam, és valami mindig arcul csapott.

Mintha valaki más életét éltem volna… Nem lettek kontrollálhatóak a történeteim.

Így ment ez sokáig.

Mígnem egy napon, a tükörbe nézve, észrevettem, hogy aki visszanéz rám, az nem én vagyok.

Akkor határoztam el, hogy elindulok, és mindenáron megkeresem a valódi önmagam.

Így született meg első könyvem a „Nem kellek!” és most örömmel mutatom be neked a második regényemet, melyet az élet ihletett a „Bűnös vagyok?”.

„Mint egy mesebeli legkisebb királylány, messzi útra kel … „

Igaz történet, amely saját életeseményeimen alapul. A regény többi szereplője azonban a valóság és a képzeletem ötvözetének szüleménye, így ha bárki magára ismer, az csak a véletlen műve.

Dr. Drobilisch Erzsébet – Bűnös vagyok?

„Megtörtént-e már veled valaha, hogy olyasmivel vádoltak meg, amit nem követtél el, s neked méltatlan módon bizonygatnod kellett, hogy ártatlan vagy? Mikor hiába tudtad, hogy alaptalan a gyanú, nem hittek neked? Mikor te voltál az egyetlen, aki holtbiztosan ismerte a valóságot, és kétségbeesetten kerested az utat, ami másokat is elvezethet hozzá? Miközben a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, és a jövőtől való félelem lassanként felzabálta a lelkedet…

Történetünk hőse azonban úgy döntött, hogy nem hagyja magát! Mint egy mesebeli legkisebb királylány, messzi útra kel, és addig megy, amíg szembe nem vele az IGAZSÁG. „

„És elkezdtem ásni.”

Fájdalmas küzdelem volt kiásni a gyökereimet, és nagyítóval megvizsgálni felmenőim féltve őrzött titkait. De szükség volt rá ahhoz, hogy megértsem, miért nem tudok szárnyalni, és miért viselek időtlen idők óta álarcot.

Megírtam családom nőtagjainak három generáción átívelő történetét, s mire a végére értem, megfejtettem a titkot is, amit nehéz puttonyként cipeltem – mostanáig.

Dr. Drobilisch Erzsébet – Nem kellek!

„A gyógyulásom érdekében elkezdtem nyitni a világra, már nem az „elvonulós Erzsi” voltam, ahogy önmagamat elneveztem az első terápiás ülésen.

Tanultam, és már kommunikáltam a körülöttem lévőkkel, nem csak szellemként voltam jelen.

Lassanként szembenéztem a valódi énemmel, és tudatára ébredtem, hogy az eddigi életemet mulandó dolgok utáni loholással töltöttem. Nem vettem észre, hogy a kincs, amit kerestem, az valójában saját magamban van.

A veszteségem ráébresztett, hogy az emberi létnek sokkal többről kell szólnia, mint a teljesítésről, amire a mai rohanó világban programozva vagyunk.

Az életem értelmét kerestem, Tamással vagy Tamás nélkül.

Az pedig egész biztosan nem az, hogy a vágyaimon vagy a veszteségeimen vergődjek halálomig. Amíg nem lépek rá a célomhoz vezető útra, addig az élet terelget. Ki kell ásnom a kincsemet, legyen akármilyen mélyen.

És elkezdtem ásni.”