“A gyógyulásom érdekében elkezdtem nyitni a világra, már nem az „elvonulós Erzsi” voltam, ahogy önmagamat elneveztem az első terápiás ülésen.

Tanultam, és már kommunikáltam a körülöttem lévőkkel, nem csak szellemként voltam jelen.

Lassanként szembenéztem a valódi énemmel, és tudatára ébredtem, hogy az eddigi életemet mulandó dolgok utáni loholással töltöttem. Nem vettem észre, hogy a kincs, amit kerestem, az valójában saját magamban van.

A veszteségem ráébresztett, hogy az emberi létnek sokkal többről kell szólnia, mint a teljesítésről, amire a mai rohanó világban programozva vagyunk.

Az életem értelmét kerestem, Tamással vagy Tamás nélkül.

Az pedig egész biztosan nem az, hogy a vágyaimon vagy a veszteségeimen vergődjek halálomig. Amíg nem lépek rá a célomhoz vezető útra, addig az élet terelget. Ki kell ásnom a kincsemet, legyen akármilyen mélyen.

És elkezdtem ásni.”

“A gyógyulásom érdekében elkezdtem nyitni a világra, már nem az „elvonulós Erzsi” voltam, ahogy önmagamat elneveztem az első terápiás ülésen.

Tanultam, és már kommunikáltam a körülöttem lévőkkel, nem csak szellemként voltam jelen.

Lassanként szembenéztem a valódi énemmel, és tudatára ébredtem, hogy az eddigi életemet mulandó dolgok utáni loholással töltöttem. Nem vettem észre, hogy a kincs, amit kerestem, az valójában saját magamban van.

A veszteségem ráébresztett, hogy az emberi létnek sokkal többről kell szólnia, mint a teljesítésről, amire a mai rohanó világban programozva vagyunk.

Az életem értelmét kerestem, Tamással vagy Tamás nélkül.

Az pedig egész biztosan nem az, hogy a vágyaimon vagy a veszteségeimen vergődjek halálomig. Amíg nem lépek rá a célomhoz vezető útra, addig az élet terelget. Ki kell ásnom a kincsemet, legyen akármilyen mélyen.

És elkezdtem ásni.”

“A gyógyulásom érdekében elkezdtem nyitni a világra, már nem az „elvonulós Erzsi” voltam, ahogy önmagamat elneveztem az első terápiás ülésen.

Tanultam, és már kommunikáltam a körülöttem lévőkkel, nem csak szellemként voltam jelen.

Lassanként szembenéztem a valódi énemmel, és tudatára ébredtem, hogy az eddigi életemet mulandó dolgok utáni loholással töltöttem. Nem vettem észre, hogy a kincs, amit kerestem, az valójában saját magamban van.

A veszteségem ráébresztett, hogy az emberi létnek sokkal többről kell szólnia, mint a teljesítésről, amire a mai rohanó világban programozva vagyunk.

Az életem értelmét kerestem, Tamással vagy Tamás nélkül.

Az pedig egész biztosan nem az, hogy a vágyaimon vagy a veszteségeimen vergődjek halálomig. Amíg nem lépek rá a célomhoz vezető útra, addig az élet terelget. Ki kell ásnom a kincsemet, legyen akármilyen mélyen.

És elkezdtem ásni.”